Ez volt az első Ferrari, amire már határozottan emlékszem gyerekkoromból. Néztem a Forma-1-et a TV-ben és egyből beleszerettem ezekbe a piros csodákba. Körülbelül erre az időszakra tehető, hogy Ferrari-szurkoló lettem, bár akkor még inkább csak gyermeki csodálatból, mintsem sportszakmailag választottam kedvenc csapatot. Talán így már érthető, hogy miért is foglal el fontos helyet a szívemben a 412 T2-es. De ahogy a Williams FW16-osnál, így most is felvetődik a kérdés, hogy minek kellett nekem egy újabb ilyen Ferrari a gyűjteményembe? A folytatásban mindent elmesélek!

Amennyire nem volt túl igazságos az Onyx és a Minichamps párbaja, úgy ez sem lesz igazán az. Kicsit igazságtalan összehasonlítani egy majdnem 30 éve gyártott modellautót egy olyannal, ami most jelent meg egy prémium modellautó-gyártótól. Viszont én a buli kedvéért mégis megteszem!

Nem hittem volna, de sikerült 30 alá csökkentenem azoknak a modellautóimnak a számát, amikről még nem készítettem toy photography képet. Természetesen folyamatosan érkezik az utánpótlás a gyűjteményembe, így nem dőlhetek hátra, ha szeretnék mindegyikről ilyen képet csinálni. A szokásos képgaléria mellé pedig izgalmas hírekkel is szolgálhatok, hiszen megvannak a következő blog témák. Az egyik egy újabb modell párbaj lesz egy olyan gyártó modellautójával, ami eddig még nem tette tiszteletét a blogomon. A másik egy nagyszabású átalakításos projekt lesz, ami elég nagy kihívást tartogat számomra, de ha elkészül, akkor remélhetőleg egy sikertörténetről számolhatok be majd nektek. De hogy miről is lesz szó pontosan, az egyelőre maradjon meglepetés!

Valljuk be őszintén, ez a versenyautó valami eszméletlenül királyul néz ki. Ezek voltak az első gondolataim, amikor megláttam az első mintaképet erről az autóról. Az 1980-as évek eleje kicsit homályos nekem, de tudtam, hogy pár évig már akkor is a mezőny tagja volt az Alfa Romeo. Mivel az olasz márkától már vannak modellautóim a kezdeti időszakból és a legmodernebb korból egyaránt, evidens volt, hogy a köztes korszakból is be kell szereznem egyet.

Mostanság nem voltam túl aktív fotózás téren, szóval lassan ideje lenne elővennem a fényképezőgépemet és lőni pár friss képet a modellautókról. Persze nem azért, mert vészesen elfogyóban lennének a képeim, óh dehogy van még bőven. Sokkal inkább azért, mert még több tucat olyan autóm van, amiről nem készítettem még toyphotography képet. Na de most inkább koncentráljuk azokra, akik a 20. részben szerepelnek. Aston Martin az 50-es évekből, A hajsza a győzelemért főszereplői, Mansell utolsó futamgyőztes autója és a Ferrari Le Mans győztes hypercarja, hogy csak néhányat kiemeljek a teljesség igénye nélkül.

Ha valakinek deja vu érzése támadt volna a cím és az autó láttán, akkor az nem a véletlen műve. Van két FW16-os Williamsem, amik már fel lettek matricázva és írtam is róluk egy korábbi bejegyzésben. Ez már a harmadik Williams-em az 1994-es évből, de vajon miért is halmozom ezt a rossz emlékű modellt? A folytatásban kiderül!

Mostanság úgy érzem megint kedvet kaptam a matricázáshoz, a gond viszont ott kezdődik, hogy nem nagyon van már mit. Nincs az a pénz, hogy a 2004, 2005 vagy 2006-os Renaultokat megcsináljam. Túl nehéz feladat lenne és túl drágák ahhoz, hogy ha elrontom, akkor pótoljam őket. Viszont amikor azt mértem fel, hogy milyen matricát rendelhetnék még a McLaren M23-as mellé, akkor szétnéztem a gyűjteményemben és megláttam a Prost AP01-est. Bár matricaleszedős a történet, de nem tűnt olyan lehetetlen vállalásnak.

Több, mint tizenkétéves tapasztalattal a hátam mögött most már megvannak a bejáratot helyek és kiépített kapcsolatok arra, ha modellautót szeretnék vásárolni. Erről írtam is egy bejegyzést, hogy melyek azok boltok, amelyeket nyugodt szívvel tudok ajánlani nektek is. Régebben azonban, még sokkal inkább kalandozó életet éltem. Jártam az Ebay és más adás-vétel oldalak felületeit modellautók után vadászva. Bár a legtöbbször sikeres volt a kaland, de megesett olyan is, amikor nem minden sült el a tervek szerint. A folytatásban a teljesség igénye nélkül megosztanék pár vicces, furcsa és tanulságos történetet, amik velem estek meg az évek során.

Eljött az idő, hogy újra egy toyphotography képgallériával jelentkezzek. Kattintsatok a folytatásra és csodáljátok meg a különböző korszakok F1-es és sportkocsi csodáit.

Hajsza a győzelemért a kedvenc Forma-1-es filmem. Nem mintha olyan sok értékelhető alkotás lenne ebben a témában, de rám nagy hatással volt Ron Howard filmje, amiben Niki Lauda és James Hunt párharcát dolgozták fel. A film megnézése után eltökélt szándékom volt, hogy megszerzem Lauda és Hunt 1976-os autóját 1:43-as méretarányban. Viszont ez koránt sem volt egy egyszerű feladat. Rengeteg ötletelés, modellautók hajkurászása, pilóta figura faragása és matricázás is volt a rögös úton, amíg célba értem. Az előző részben James Hunt autójáról sztoriztam, most pedig Niki Lauda Ferrarija lesz a terítéken.