Elérkeztünk sorozatom negyedik részéhez, amiben Ayrton Senna modellautóit veszem szemügyre. Mesélek arról, hogy honnan és melyik gyártótól lehet beszerezni őket, valamint némi háttértörténettel is szolgálok nektek a sajátjaimról. A mostani bejegyzésben górcső alá vesszük a brazil pilóta 1989-es és 1990-es McLaren-jét, amikkel ádáz csatát vívott a VB címért nagy riválisával Prost-al.

Büszke vagyok arra, hogy megvan nekem az összes Forma-1-es Ferrari 1987-től 2016-ig. Azaz majdnem mindegyik, mert egy-két említésre méltó variáció hiányzik. Igaz, hogy megvan az 1991-es 642-es Ferrari, de az szinte ugyanúgy néz ki, mint a 641-es vagy a 640-es. 643-as pedig azért eléggé eltért elődjeitől, alakjában és színében egyaránt, így úgy éreztem, hogy mindenképp jó lenne egy ilyet is a soraimba tudni. Viszont ezt a modellt beszerezni nem egyszerű dolog, de kitartottam a célom mellett és megcsináltam azt az autót, amit a Professzor egyszerűen csak egy traktorhoz hasonlított. Maradjunk annyiban, én elfogadnék egy ilyen "traktort".

A modell/makettautó gyűjtés nem egy ismeretlen fogalom kis hazánkban sem. Hatalmas rajongó tábora van a miniatürizált autóknak, de ezen belül is van egy kisebb szubkultúra, akik főleg a Forma 1-es autókra specializálódtak. Ennek a hobbinak köszönhetően ismertem meg rengeteg új embert és boldogan kijelenthetem, hogy jónéhányukkal már évek óta jó kapcsolatot ápolok. Sok esetben nagy távolságok választanak el minket egymástól, de a közös hóbort összeköt minket. Nemrég Budapesten jártam és ha már ott voltam, akkor meglátogattam Németh László modellgyűjtő barátomat, akinek lenyűgöző gyűjteménye van. Ha pedig ott voltam, akkor csináltam pár képet és meginterjúvoltam őt kedvenc hobbinkról.

Korábban írtam már egy másik Williams, az FW16-os matricázásának viszontagságairól. Nos, ha azt hittétek, hogy a többi Rothmans feliratos autót könnyebb megcsinálni, akkor ennél nagyobbat nem is tévedhetnétek. Ezeket a Williams-eket egyszerűen szívás megcsinálni és általában a végeredménytől sem vágja magát hanyatt az ember.

Most vagyok csak igazán nagy bajban. Az korábbi párosításoknál volt egy kiemelkedő esélyes, amit összehasonlítottam egy szerényebb minőségű kiadással. Most viszont két olyan autó áll egymással szemben, akik között borzasztó nehéz lesz a különbségeket megtalálni és megítélni, hogy melyik a jobb. Én azért  magamra vállalom a dolgot és megpróbálkozok ezzel a nehéz, de egyben hálás feladattal. Hölgyeim és uraim, a piros sarokban a franica Spark, míg a kék sarokban a japán Ebbro McLarenje!

Egyáltalán nem lepne meg engem, ha soha az életben nem hallottatok volna erről a márkáról. Bevallom, pár héttel ezelőttig én sem tudtam a létezéséről. Akiknek pedig még van is fogalmuk, hogy kicsoda-micsoda azok sem biztos, hogy a Forma 1-es készítményeik miatt ismerik őket. Most itt az ideje, hogy bemutassam nektek a japán Ebbro-t!

Üdv újra itt, és először is boldog új évet kívánok mindenkinek! A bejgli okozta megcsömörlés és a szilveszteri buli utáni másnaposság enyhítésére elmesélem nektek egy igazán különleges modellautónak a történetét. A mai napig érthetetlen számomra, hogy Michael Schumacher legelső Benettonját, hogy nem volt képes megcsinálni pilótásan a Minichamps? Igazából az Onyx-on kívül senki más sem. Ilyenkor megint nincs sok választása az embernek, jöhet a csináld magad módszer!

Lassan itt az év vége, így eljött az ideje, hogy számot vessek a blog első évéről. Egy kis elmélkedés arról, hogy mire számítottam és végül mi teljesült belőle, amikor elkezdtem blogolni. Néhány szó a jövőről és pár érdektelen statisztikával szeretnélek titeket fárasztani, mielőtt ünnepi pihenőre vonulok.

Volt már szó nehéz matricázásokról, de ha választanom kéne egyet, hogy melyik volt messze a legnehezebb, akkor egyértelműen erre a Williams-re voksolnék. Ebben a bejegyzésben szó lesz a modellről, hogyan és milyeneket lehet beszerezni és arról, hogy hogyan lehet felmatricázni ezt a versenyautót. Hosszú lesz, előre szólok.

Azt hiszem már említettem, hogy alapjába véve Ferrari szurkoló vagyok így nem csoda, hogy sokakhoz hasonlóan nálam is prioritást élvez a tűzpiros autók összegyűjtése. A baj ott kezdődik, hogy én a pilótás autókat gyűjtöm és rengeteg  modell ami engem érdekel nem jelent meg úgy, vagy nem abban a minőségben, mint amilyenben szerettem volna. Az SF15-T-nél megpróbáltam, hogy összejöhet-e az, hogy megcsinálom magam az általam áhított autót és mivel sikerült, így ezen felbátorodva elkezdtem a Ferrarikat átalakítani magamnak. Leginkább Altaya-s autók szolgáltatták az alapot, a pilótát meg onnan szereztem ahonnan épp tudtam. A mai bejegyzésben az F93A-ról lesz szó, aminél szinte minden rosszul alakult és minden elromlott, ami elromolhatott, de végül csak megcsináltam!