Volt egy 2001-es Bar Hondám, de az showcar volt, ezért túladtam rajta. Utána megfogadtam, hogy beszerzem belőle a racecar kiadást, de elég sokáig nem találtam olyat, ami ár-érték arányban megérte volna, főleg ha olyan autót keres az ember, amiben Panis a pilóta. Amikor végül sikerült szereznem egyet, nem értem be ennyivel és úgy voltam vele, hogy ha a másik kettőt is felmatricáztam dohányreklámmal, akkor ez se maradjon ki a sorból.

Folytatódik a sorozat, amiben Ayrton Senna modellautóit veszem szemügyre. Az előző részben a Forma 1-es debütálásakor használt Toleman-ekről volt szó, most pedig a sorozat második részében a fekete-arany Lotus autói kerülnek terítékre.

Kicsit megtörném a Ferrari, McLaren, Williams hegemóniát matricázások terén. Bár ezen csapatok kocsijainak dohányreklámmal való ellátása teszi őket igazán különlegessé, de mivel lehetne ezt még felülmúlni? Mondjuk ha egy kevésbé ismert csapat autóját látom el dohányreklámmal!

Adott volt egy Solido márkájú MP4/2B-s McLaren és egy 91-es ONYX-os Ferrari, amit bagó pénzért vettem és most is bármikor hozzá lehet jutni pár ezer forintért. Szerencsére Alain Prostnak a sisak mintázata nem sokat változott a pályafutása alatt, így kompatibilis volt a McLarenbe és a figura színe is stimmelt. Szóval beáldoztam az ONYX-os Ferrarit, hogy az 1985-ös McLaren teljes pompájában tündököljön.

Biztos veletek is előfordult már, hogy volt olyan munkátok, amivel nem voltatok maradéktalanul elégedettek. Nos, ez nálam is előfordul néha és itt az ideje, hogy megmutassak egy olyan matricázást, amibe eléggé beletört a bicskám és finoman szólva nem vagyok elégedett a végeredménnyel. Ettől függetlenül tanulságos lehet azoknak, akik mégis beleakarnak vágni egy F2003-GA-s Ferrari felmatricázásába, hogy milyen hibákba ne essenek bele.

Akik a 90-es évek óta figyelik a Forma-1 történéseit, azoknak biztos az emlékezetébe égett, amikor 1997-ben Damon Hill egy teljesen esélytelennek számító Arrows-Yamahával vezette a magyar nagydíjat az utolsó körig, amikor is egy technikai hiba miatt lelassult és végül csak a második helyen ért célba. Ekkor hangzott el az örök klasszikus „Hova tűnt Damon Hill!?” Palik László szájából. Úgy döntöttem, hogy sok-sok évvel az esemény után felkerekedek, elutazok a Hungaroringre és megkeresem. Viccet félretéve a mostani bejegyzés egy kissé rendhagyó élménybeszámoló lesz a Blancpain GT Series-ről, amit szeptember 7-én és 8-án rendeztek meg a Hungaroringen.

Ennek a párharcnak körülbelül annyi értelme van, mintha összeeresztenénk egy nehézsúlyú boxoló világbajnokot és egy tesiből felmentett hatodikost egy ökölvívó meccsen. Ez a párbaj inkább érdekes, már csak azért is, hogy összehasonlítsuk a két gyártó Lotus-át, avagy milyen minőségben adták ki ezt az autót akkor és most.

Ez volt az első alkalom, hogy belevágtam abba, hogy felmatricázok egy Spark-os modellt. Nem is kell mondanom rendesen tele volt a gatya, mert nem babra ment a játék. Jó persze egy kevésbé értékesebb autót sem szeretek elrontani, de egy Spark-ot aztán meg végképp nem. Lássuk, hogyan lehet teljessé tenni 1988-as Williamsünket!

Minden gyűjtő álma, hogy összegyűjtsön egy sort valamiből. Legtöbben a világbajnoki címet szerzett autókat próbálják megszerezni. Mások egy pilóta karrierjének összes kocsiját szeretnék magukénak tudni, megint mások pedig kifejezetten egy csapatnak az autóit kísérelik meg összegyűjteni. Sokszor mondtam már, hogy eleinte nekem semmiféle koncepcióm nem volt, hogyan gyűjtsek, de aztán egy szép napon azt a célt tűztem ki zászlómra, hogy megszerzem Ayrton Senna összes autóját*. Nem kevés keresgélés és anyagi befektetés árán, végül ez az álom megvalósult. A folytatásban ezt a sort szeretném bemutatni nektek, néhány sztorit mesélni róluk és tanácsot adni azoknak, akik szintén belevágnának egy Senna sor kigyűjtésébe. A sorozat első részében a Toleman autói kerülnek terítékre.

Ez a történet egy kicsit kilóg a matricázós sorból, mivel itt kellett mást is csinálni, de átalakításnak mégsem mondhatnám, inkább helyrehozatalnak. Sajnos néha megesik, hogy a modellautó nem úgy érkezik meg, ahogy szerettük volna. A csomagküldő szolgálat óvatlansága vagy az eladó trehánysága miatt nem egy kisautóm érkezett már meg sérülten. Viszont az összes eddigi esethez képest ez túlszárnyalt mindent. Amikor kicsomagoltam a versenyautó szó szerint darabokban volt, mindenhol alkatrészek hevertek bennem pedig meghűlt a vér. Ahelyett, hogy megíveltük volna a kukába, inkább elhatároztuk apámmal, hogy helyreállítjuk a kocsit kerül, amibe kerül és milyen jól tettük!