Lassan itt az év vége, így eljött az ideje, hogy számot vessek a blog első évéről. Egy kis elmélkedés arról, hogy mire számítottam és végül mi teljesült belőle, amikor elkezdtem blogolni. Néhány szó a jövőről és pár érdektelen statisztikával szeretnélek titeket fárasztani, mielőtt ünnepi pihenőre vonulok.

Volt már szó nehéz matricázásokról, de ha választanom kéne egyet, hogy melyik volt messze a legnehezebb, akkor egyértelműen erre a Williams-re voksolnék. Ebben a bejegyzésben szó lesz a modellről, hogyan és milyeneket lehet beszerezni és arról, hogy hogyan lehet felmatricázni ezt a versenyautót. Hosszú lesz, előre szólok.

Azt hiszem már említettem, hogy alapjába véve Ferrari szurkoló vagyok így nem csoda, hogy sokakhoz hasonlóan nálam is prioritást élvez a tűzpiros autók összegyűjtése. A baj ott kezdődik, hogy én a pilótás autókat gyűjtöm és rengeteg  modell ami engem érdekel nem jelent meg úgy, vagy nem abban a minőségben, mint amilyenben szerettem volna. Az SF15-T-nél megpróbáltam, hogy összejöhet-e az, hogy megcsinálom magam az általam áhított autót és mivel sikerült, így ezen felbátorodva elkezdtem a Ferrarikat átalakítani magamnak. Leginkább Altaya-s autók szolgáltatták az alapot, a pilótát meg onnan szereztem ahonnan épp tudtam. A mai bejegyzésben az F93A-ról lesz szó, aminél szinte minden rosszul alakult és minden elromlott, ami elromolhatott, de végül csak megcsináltam!

Folytatódik a sorozat, amiben Ayrton Senna modellautóit veszem szemügyre. Mesélek arról, hogy honnan és melyik gyártótól lehet beszerezni őket, valamint némi háttértörténettel is szolgálok nektek a sajátjaimról. Ebben a részben már belépünk a McLaren érába, de mellette ott van még a brazil legenda utolsó citromsárga Lotus-Hondája, ami mellett vétek lenne szó nélkül elmenni.

Rendhagyó módon most egy olyan matricázást mutatok be nektek, amikor is egy adott év csapatának – ez esetben az 1991-es Williams – mindkét pilótájának az autóját felmatricáztam. A Williams FW14-est már-már pofonegyszerű felmatricázni, így erről nem is tudnék oldalakat teleírni, de helyette a képek kárpótolnak majd titeket és pár érdekességet és sztorit is megosztok ezzel kapcsolatban veletek.

Bármilyen hihetetlenül is hangzik, de októberben meglett a 200. Forma-1-es modellautóm is. Szóval ez egyben egy ünnepi bejegyzés is lesz, mert nem akármilyen kalandokon keresztül jutott el hozzám az autó, hogy azután felmatricázzam és bekerüljön 200. kisautóként a vitrinbe.

A blog történetében először nem én fogok írni nektek. Viszont nem kell aggódni, nem fogytam ki az ötletekből csak Balázs Pista modellgyűjtő barátom egy olyan átalakítást hajtott végre, ami minimum megsüvegelendő, de mindenképp megér egy bejegyzést a blogon, mert nem mindennapi modellt hozott össze. Aki kint járt 2015-ben a Hungaroringen a Ferrari Racing Dayen az biztos emlékszik arra, hogy Sebastian Vettel egy 2015-ös festésű és szponzor matricás F2012-essel parádézott. Ezt a speciális autót ezidáig senki nem csinálta meg, egészen ezidáig... Nem is szaporítanám tovább a szót, következzen Balázs István és a speciális Ferrari F2012-es története!

Számtalan gyártó készít(ett) F1-es modelleket, ebben a sorozatban pedig szeretnék egy kis ismertetővel szolgálni, hogy melyikről mit is érdemes tudni. Szó esett már a legismertebb márkákról, mint az Onyx, Minichamps, Hot Wheels vagy a Spark. De mintha hiányérzetem lenne ezzel a listával kapcsolatban… Hát persze! Hisz eddig még nem volt szó az egyik legelterjedtebb gyártóról, ami ár-érték arányban talán a legjobbat – persze némi kompromisszummal – nyújtja a piacon . A mostani bejegyzésben az Altaya-ról lesz szó.

Sok gyűjtő célja, hogy megszerezze Michael Schumacher Jordanjét, amivel debütált a Forma 1-ben még 1991-ben. Talán senkit nem lepek meg azzal, ha azt mondom, hogy ez az átalakítás is azért született meg, mert pofátlanul sokba kerül a Minichampses kiadás. Ha csak nincs fölösleges 30-40 ezer forintja az embernek, akkor nincs más hátra, minthogy alternatívák után nézzen. Én azt tettem.

Volt egy 2001-es Bar Hondám, de az showcar volt, ezért túladtam rajta. Utána megfogadtam, hogy beszerzem belőle a racecar kiadást, de elég sokáig nem találtam olyat, ami ár-érték arányban megérte volna, főleg ha olyan autót keres az ember, amiben Panis a pilóta. Amikor végül sikerült szereznem egyet, nem értem be ennyivel és úgy voltam vele, hogy ha a másik kettőt is felmatricáztam dohányreklámmal, akkor ez se maradjon ki a sorból.