Akik a 90-es évek óta figyelik a Forma-1 történéseit, azoknak biztos az emlékezetébe égett, amikor 1997-ben Damon Hill egy teljesen esélytelennek számító Arrows-Yamahával vezette a magyar nagydíjat az utolsó körig, amikor is egy technikai hiba miatt lelassult és végül csak a második helyen ért célba. Ekkor hangzott el az örök klasszikus „Hova tűnt Damon Hill!?” Palik László szájából. Úgy döntöttem, hogy sok-sok évvel az esemény után felkerekedek, elutazok a Hungaroringre és megkeresem. Viccet félretéve a mostani bejegyzés egy kissé rendhagyó élménybeszámoló lesz a Blancpain GT Series-ről, amit szeptember 7-én és 8-án rendeztek meg a Hungaroringen.

Ennek a párharcnak körülbelül annyi értelme van, mintha összeeresztenénk egy nehézsúlyú boxoló világbajnokot és egy tesiből felmentett hatodikost egy ökölvívó meccsen. Ez a párbaj inkább érdekes, már csak azért is, hogy összehasonlítsuk a két gyártó Lotus-át, avagy milyen minőségben adták ki ezt az autót akkor és most.

Ez volt az első alkalom, hogy belevágtam abba, hogy felmatricázok egy Spark-os modellt. Nem is kell mondanom rendesen tele volt a gatya, mert nem babra ment a játék. Jó persze egy kevésbé értékesebb autót sem szeretek elrontani, de egy Spark-ot aztán meg végképp nem. Lássuk, hogyan lehet teljessé tenni 1988-as Williamsünket!

Minden gyűjtő álma, hogy összegyűjtsön egy sort valamiből. Legtöbben a világbajnoki címet szerzett autókat próbálják megszerezni. Mások egy pilóta karrierjének összes kocsiját szeretnék magukénak tudni, megint mások pedig kifejezetten egy csapatnak az autóit kísérelik meg összegyűjteni. Sokszor mondtam már, hogy eleinte nekem semmiféle koncepcióm nem volt, hogyan gyűjtsek, de aztán egy szép napon azt a célt tűztem ki zászlómra, hogy megszerzem Ayrton Senna összes autóját*. Nem kevés keresgélés és anyagi befektetés árán, végül ez az álom megvalósult. A folytatásban ezt a sort szeretném bemutatni nektek, néhány sztorit mesélni róluk és tanácsot adni azoknak, akik szintén belevágnának egy Senna sor kigyűjtésébe. A sorozat első részében a Toleman autói kerülnek terítékre.

Ez a történet egy kicsit kilóg a matricázós sorból, mivel itt kellett mást is csinálni, de átalakításnak mégsem mondhatnám, inkább helyrehozatalnak. Sajnos néha megesik, hogy a modellautó nem úgy érkezik meg, ahogy szerettük volna. A csomagküldő szolgálat óvatlansága vagy az eladó trehánysága miatt nem egy kisautóm érkezett már meg sérülten. Viszont az összes eddigi esethez képest ez túlszárnyalt mindent. Amikor kicsomagoltam a versenyautó szó szerint darabokban volt, mindenhol alkatrészek hevertek bennem pedig meghűlt a vér. Ahelyett, hogy megíveltük volna a kukába, inkább elhatároztuk apámmal, hogy helyreállítjuk a kocsit kerül, amibe kerül és milyen jól tettük!

Elterveztem, hogy az összes Ferrarit ellátom dohányreklámos matricákkal legyen az bármilyen nehéz is. Ezúttal az 1997-es Ferrari matricázási munkálatait szeretném bemutatni nektek. Egy ilyen modellt felmatricázni nem könnyű, de nem is tragikus.

Régen volt már modellgyártó mustra így itt volt az ideje, hogy előrukkoljak egy új résszel. Mivel a legismertebb márkákat, mint az ONYX, Minichamps és Hot Wheels már kiveséztem, jöjjenek az „egzotikusabb” és kevésbé ismert gyártók. Ezúttal a Sparkot veszem górcső alá.

Korábban már említettem, hogy annyira nem rajongok a showcar-okért, meg a különböző tesztautókért, mert én inkább a racecar-okat gyűjtöm elsősorban. Azonban előfordultak kivételes esetek is, amikor „bűnbe” estem és készítettem valami különlegeset, ami kicsit kilóg a sorból.

Mit jelent a showcar, racecar, conversion, diorama? Modell és makett. Mi közöttük a különbség? Ebben a bejegyzésben megpróbálom tisztázni a fogalmakat.

Sokáig nem mertem belevágni, mert nehéznek tűnt, meg nem is voltak hozzá megfelelő matricáim. Aztán egyik modellező barátom meglepett néhány matricával - többek között Lucky Strike-osokkal - és mivel összeszedtem már némi rutint matricázás terén, így úgy voltam vele, hogy miért is ne? Belevágok és megcsinálom.